Mekkora igazság!

Alan blogján olvasgattam, amikor is belebotlottam ebbe a bejegyzés részletbe:

Nem. Az én döntésem, amikor megeszek valamit. Az én döntésem, hogy elmegyek-e az asztalon hagyott rántotthúsok mellett, amik megmaradtak ebédről, és ingerlően illatoznak a krumplipüré meg a párolt rizs mellett…a kint felejtett apró hosszanti csíkokra vágott csemege uborka, és a gusztusos tartármártás szomszédságában…hogy elmegyek-e mellettük, mégcsak pillantásra sem méltatva útban a sárgarépa és az alma felé, amit éppen összedarabolnék vacsorára, vaaaagy….vagy hirtelen mozdulattal megállok, és leharapom a negyedét a rántotthúsnak, és eszem hozzá egy falat krumplipürét (nem sokat, csak amennyit a szedőkanálról le tudok harapni anélkül, hogy kiugorjon az állkapcsom)…meg egy villányi kis rizst, majd egy kiskanál tartármártást még, csakhogy ki ne száradjon a szám. Az én egyedüli döntésem, amit akkor és ott, a konyhaasztal mellett hozok meg. Nem másé.

 
Nem az anyámé, aki két hónapos koromban áttért a tápszerre, és nem szoptatott tovább. Nem az apámé, aki le sem szart, mert az alkoholizmusával volt elfoglalva. Nem a haverjaimé, akik kicikiztek állandóan, amiért kövér voltam. Nem a férjemé, aki túl sokat dolgozik, és nem elég figyelmes. Nem a feleségemé, akinek esetleg gyakran fáj a feje…..nem. Az enyém és csak az enyém. Ahogyan a problémámat (amennyiben van persze) is nekem kell megoldanom és nem másnak. Ha előre nézek, láthatok egy célt, és kitalálhatom a módszert, ahogyan el akarom érni a célom. Ha az okokat keresem, az lehet szórakoztató, vagy érdekes, vagy tanulságos….de ahhoz hátrafelé kell fordulnom, és az nem visz előrébb az utamon. Az utamon csak én tudok előremenni, és ahhoz az kell, hogy arccal előre, leszegett fejjel, konokul menjek előre. Ha csigalassúsággal, mert bokáig ér a szar mocsár körülöttem, akkor is, ha hétmérföldes csizmában ugrálhatok, akkor is.
 
Meggyőződésem, hogy akinek gondja van a súlyával, és fogyni akar….annak meg kell állnia, ki kell lépnie önmagából, egyet előrelépve 180 fokot fordulni, és szembenéznie saját magával. És feltenni azt a kérdést, hogy én mit teszek, vagy mit nem teszek azért, hogy elérjem a célom. Hogy én mit teszek vagy nem teszek. Nem azt a kérdést kell feltenni, hogy mások mit tesznek, vagy nem tesznek azért, hogy én elérjem a célom! Mert nem másnak a dolga az én életem, hanem az enyém. Nem azé, aki úgy csinál, mintha….nem azé, akinek fizetek, hogy az övé legyen. Tehetnek úgy mások, mintha közük lenne hozzá. Tehetek én is úgy, mintha közük lenne hozzá. De nincs. Csak nekem van közöm.”

KURVÁRA IGAZ! Na ennek kéne mindig a szemem előtt lebegni akkor, amikor elsuhanok az asztal mellett és bekapok 1-1 falatot ebből vagy abból…

Reklámok

Mutasdmagad!

Nah, gondoltam azért feldobok egy képet, úgyis rég volt már.

(Azért jóhogy látszik a fejem,mi?:D)

20131015

Irány a funkcionális köredzés jííííhhhááááá! 😉

Szép napot mindenkinek! 🙂

Mint szürke szamár a ködben..

Kicsit már kezdem hülyén érezni magam, hogy minden érdemi bejegyzésem azzal kezdődik, hogy fúúú de rég írtam már és bocsi 😀

De tényleg, nincs időm mindig írkálni, meg őszintén szólva nincs is mit felmutatnom 😦  Az edzésekkel nincs gond, nade a kajálást nem tudom az igazi kemény diétás keretek közé szorítani mióta dolgozok. Eddig úgy voltam vele, hogy a melóhelyen legalább a párolt zöldséget ehetem nyugodt szívvel, aztán egyik nap szembesültem vele, hogy a párolt zöldség főzővizébe egy bazinagy darab vajat tesznek, szóval eddig tartott az is, hogy a pároltzöldség jó, csak a husi kell mellé. Szóval ilyenkor nemtom mivan….husit ha épp tudok, akkor viszek magammal, a múltkor csemege ubit ettem mellé, az elvileg édesítőszeres, de ha nem is az, még akkorsem a vészes kategória tápértékek szempontjából. Mostanában azt is bejátszom néha, hogy inkább csak levest eszek ebédre, sőt néha csak a levét, meg a zöldséget, hogy a tésztát se egyem…aztán itthon meg valami értelmesebbet.

Egyébként egy ideje próbálgatom a Leangains nevezetű diétát, aminek a lényege, hogy délután 1-ig nem eszek, utána viszont 3nagyobb étkezésem van este 9-ig…magyarul 16óra böjt és 8óra evés. Ez márcsak azért is jó nekem, mert reggel elmegyek dolgozni és mivel általában Adriánéktól megyek, így ott nemnagyon akarok a reggelivel bajlódni. Szóval megyek dolgozni, 1körül szoktunk ott enni, aztán utána ha hazajöttem eszek itthon is még 2x, persze úgy, hogy a napi kalóriakeret meglegyen kb, ugyanígy a ch, zsír, fehérje. Ez mind szép és jó LENNE, ha nem csipegetnék bele ebbe-abba itthon. De próbálom azért tartani magam. Jó lenne legalább már egy hetet normálisan végigcsinálni, hátha akkor sikerülne visszaállni a régi kerékvágásba…habár az időbeosztásom már egyáltalán nem olyan, mint anno a nagy fogyózás idején…sajna.

Aztáááááááááááán edzés szempontból belekezdtem egy kis újdonságba, méghozzá a Kettlebell edzésbe. Kedden-csütörtökön járok edzeni, hétfőn-szerdán-pénteken pedig itthon tornázok, általában FocusT25 vagy Enci valamelyik jó kis tornája. Igazából ez a kettlebell baromira tetszik, mindent átmozgat, hiába tűnik úgy, hogy főleg felsőtestre mennek a gyakorlatok….a hátizmokat, törzsizmokat, meg a combokat is jól megdolgoztatja ám…ráadásul már 12-16kg-os súlyokkal nyomom, fejlődök-fejlődök 🙂 Keddenként kettlebell után még funkcionális köredzésen is ott szoktam maradni, így a kedd a legkeményebb edzés a héten, de imádom 😀

Ja és ráadásul csak hogy tényleg ne unatkozzak, vezetni is járok még, bár már lassan a végére érek a dolgoknak…még pár alkalom, aztán irány a vizsga. Tény, hogy jól elhúztam ezt a jogsi dolgot, de sebaj, lassan de biztosan hát na 😀

Remélem Ti is jól vagytok,  sok egészségeset és finomat esztek, illetve keményeket edzetek! 🙂 Igyekszem mostmár sűrűbben írni de tényleg, hátha akkor kicsit fegyelmezettebb leszek már 😀

Szép estét mindenkinek, én lassan alszom, mert holnap fél7től vezetek(mert hát mi jobb dolgom is lenne szombaton, fél7kor…:D)